Módosultak a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek

Kovács Ferenc okleveles tűz- és katasztrófa védelmi mérnök 2020-01-24

A tűzvédelmi szakemberek javaslatait figyelembe véve továbbá az OTSZ módosítása miatt ismét bővültek illetve módosultak Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek, amelyek a Katasztrófavédelem honlapján már el is érhetőek. Most induló cikksorozatunkban ezeket a változásokat illetve bővítéseket ismertetjük.

Az új irányelvekben a változatlan szövegezés fekete, míg a változások, új tartalmi elemek kék színnel kiemelve szerepelnek, így jól elkülöníthetők egymástól. Az alábbiakban ezért a hangsúly nem a részletes szabályok ismertetésére, hanem a változások átfogó ismertetésére kerül. A változáskor a műszaki irányelvet alkotók előtt most is szempont volt a tervezés és a kivitelezés során a tervezők szabadsága. Az eddig ismert 12 irányelv helyett már egy új is helyet kapott, így már 13 szakmai anyag segíti a szakemberek munkáját. Az új irányelvek 2020. január 22-től lesznek alkalmazhatóak.

Tűzterjedés elleni védelem

A tűzterjedés elleni védelemről szóló műszaki irányelvben a fogalmak kiegészültek azokkal az új meghatározásokkal, melyek az OTSZ-ben is megjelentek. Ilyen például az átszellőztetett légréses fal, légréses fal (homlokzat), tűzgátló gyűrűs hézagtömítés, szemben álló homlokzatok stb.

 

A nyílászáró fogalma kiegészült, mégpedig, hogy nem csak a nyitható építményszerkezet lehet nyílászáró, hanem a fix ablak is. Fontos, hogy a műszaki irányelvben ez a definíció csak a tűzvédelmi teljesítmény-jellemzőkkel nem rendelkező építményszerkezeteket foglalja magában.

 

Építményen kívüli tűzterjedés elleni védelem

Ezen a területen a tűztávolság és meghatározása során új elemként került be, hogy az azonos vagy különböző telken álló épületek, tűzszakaszok, építmények közötti tűztávolságot épületek és szemben álló homlokzatok esetén az OTSZ 3. mellékletének első táblázata alapján kell meghatározni a 1. és 2. sz. ábra szerint minden olyan - pl. kiugró - épületrész figyelembe vételével, amely a tűz továbbterjedésében szerepet játszhat. Ilyen kiugró épületrész lehet például a tető túlnyúlása.

 

1. sz. ábra – Épületek közötti kiugró épületrész figyelembe vétele a tűztávolság meghatározása során [1]

 

A 4.2. pontban található a homlokzati tűzterjedés elleni védelem megoldásai. Ebben az alfejezetben több megjegyzéssel egészültek ki a lehetséges műszaki kialakítások leírásai. Emellett bekerültek a tűzvédelmi célú sávok kialakításai is, itt a 10 cm-nél vastagabb hőszigetelő magú, B-D osztályú rendszerek kialakítását részletezi az irányelv, hogy ebben az esetben milyen megoldások vehetők figyelembe, ilyen megoldás például az alábbi:

„Amennyiben a homlokzati nyílászáró a fal síkjában helyezkedik el, a homlokzati nyílások és nyílászárók felett mindenütt legalább 20 cm magasságú, A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból tűzvédelmi célú sávot kell elhelyezni az általános homlokzati felületen alkalmazott hőszigetelő anyag helyett és azzal legalább azonos vastagságban, amelynek a nyílás alapszerkezetének mindkét oldalán legalább 30 cm-rel túl kell nyúlnia; az A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készülő tűzvédelmi célú sáv és a nyílászáró között B-E tűzvédelmi osztályú hőszigetelés nem alkalmazható.”[2]

A tűzvédelmi jellegű sávokkal kapcsolatos előírások nem csak nyílászárókra vonatkozva tartalmaznak előírásokat, hanem a redőnytokok, árnyékoló szerkezetek valamint a lábazatok esetén is.

 

A tűzvédelmi sávok mellett az OTSZ-ből a műszaki irányelvbe került a tűzterjedés elleni gátak kialakítása az épületek külső határoló szerkezetein, burkolatán. Ebben az esetben a védelmi síkok folytonosságára helyezi az irányelv a hangsúlyt, általános érvényű elv, hogy a gátaknak egymással összefüggő tűzállósági jellemzőkkel bíró építési termékekből, építményszerkezetekből kell készülni.

 

Az OTSZ-ből ismert különböző tűzterjedés elleni gátak kialakítása, geometriája megtalálható az irányelv 4.3.2 pontjában. Ugyanígy az irányelvbe kerültek a tűzterjedés elleni védelem homlokzati, tetőszinti megoldásai épületek, épületrészek és tűzszakaszok között. Megjegyzem, hogy az irányelvben új, szemléletesebb ábrák mutatják be az egyes műszaki megoldásokat.

 

Építményen belüli tűzterjedés elleni védelem

 

Az irányelv ezen fejezete már korábban is elég részletes volt, így jelenleg pontosítások és kisebb kiegészítések találhatók benne újdonságként. Új elem, hogy az épületen belüli homlokzatok kialakítása során a fedett átriumok esetén a belső homlokzat védelmét a külső homlokzatra vonatkozó megoldások szerint kell kialakítani.

 

A tűzgátló alapszerkezetek általános jellemzői vonatkozásában kiegészítés került, amely szerint a tűzterjedés elleni védelem biztosítására alkalmas az olyan tűzgátló lezárás:

  • „amelyen az áthaladó, csövek, vezetékek, szerelvények keresztmetszete (beleértve a csövek szigetelését is) a furatos átvezetésektől és a csappantyúktól eltekintve egyetlen esetben sem haladja meg a 60%-os telítettséget az átvezetés teljes keresztmetszetéhez képest, kivétel azon esetben, ha a termék akkreditált uniós laboratórium által elvégzett vizsgálatai alapján megengedett nagyobb szerelvénytelítettség is;
  • amelyen az áthaladó, csövek, vezetékek, szerelvények a lezárás síkjától mért első rögzítésének (alátámasztásának, függesztésének) távolsága legfeljebb a vizsgálaton megfelelt próbatestnek megfelelő (jellemzően ≤ 250 mm);
  • amelyen az áthaladó, csövek, vezetékek, szerelvények, tűzgátló záróelemek egymástól és az áttörés szélétől mért távolsága nem kisebb a vizsgálatban igazoltnál (lehet akár 0 mm is), továbbá
  • az egymáshoz közeli áttörések egymástól mért távolsága nem kisebb a vizsgálatban igazoltnál (jellemzően ≥ 200 mm).”

 

A tűzgátló záróelemek (csappantyúk) alkalmassági feltételei is kiegészültek, mégpedig a beépítésre vonatkozóan, akkor alkalmas az adott szerkezet, ha a csappantyú vagy a füstcsappantyú tengelyei a laboratóriumi vizsgálat során igazoltak szerint helyezkednek el beépítéskor is.

 

További feltétel, hogy felülvizsgálatához minden – a felülvizsgálatot érintő – résznek hozzáférhetőnek kell lennie. Az alkalmassági feltételek bővültek a tűz esetén érő hatások figyelembe vételénél is. Itt a kapcsolódó légcsatorna merev rögzítése került be (vagy hőtágulási kompenzátor válhat szükségessé), valamint az egyenpotenciálra hozó földelő vezeték megléte is fontos.

 

A csappantyú és a fogadószerkezet közti tűzgátló lezárás során a csak habarcsos beépítési móddal beépített csappantyúkat nem szabad kőzetgyapotos lezárásba beépíteni, hanem a minősítésben foglaltakat kell szem előtt tartani.

 

Amennyiben a fal vagy a födém síkjától távolabb a légcsatornába beépített csappantyú kerül kialakításra a fal felület és a csappantyú közötti szakaszt az MSZ EN 1366-1 szerinti minősített megoldással, hő- és füstelvezetés esetén MSZ EN 1366-8 vagy MSZ EN 1366-9 szerinti szerkezettel kell biztosítani. A csappantyúk függesztésének legnagyobb húzófeszültsége alap esetben 60 perces tűzhatásnál legfeljebb 9 N/mm2, míg 90 vagy 120 perc esetén a felső korlát 6 N/mm2.

 

A villamos és gépészeti szerelőaknák tűzterjedés elleni védelme pontban az általános jellemzőkbe bekerült, hogy az egy, két vagy három oldalról falazott vagy vasbeton szerkezetből épített szellőző aknák hiányzó falait csak szellőző rendszerként igazolt szerkezetből lehet elvégezni.

 

Új pontként kerültek be a fénybevezető csatornák tűzterjedés elleni védelme, amelyben a műszaki irányelv definiálja azon szerkezeteket, amelyek a magastetők tetőfedése és a használati terek között fénybevezető csatornák tűzterjedés elleni védelmére alkalmasak.

 

Újdonság az irányelvben továbbá a szellőzőrendszerek egy tűzszakaszon belüli tűzterjedés elleni védelme, amelyet úgy kell kialakítani, hogy az egyes szintek, önálló rendeltetési egységek között ne tegyék lehetővé a tűzterjedést a kezdeti fázisban. Itt olyan műszaki megoldásokat fogad el az irányelv, mint a szintenként vagy önálló rendeltetési egységenként külön kialakított szellőző rendszerekkel, amelyek épületgépészeti aknán belüli szakaszai acél anyagúak, vagy ha a szintek közötti tűzterjedést biztosító aknafalakkal alakítják ki a rendszert, a csatlakozási pontoknál tűzgátló záróelemek illetve a szellőző rendszerek végpontjait is valamilyen záróelemmel kell ellátni.

 

A födémszintek közötti tűzterjedésre pedig a műszaki irányelv szerint az aknán belül kell a födém síkjában valamilyen integrált záróelemet elhelyezni illetve a szellőző rendszer végpontjain szintén záróelemet kell alkalmazni.

 

A műszaki irányelv törzsanyaga a szintenként tűzterjedés elleni védelem kialakításával lezárult. Ezt követően a mellékleteket vizsgálom meg, milyen főbb változások illetve új elemekkel gazdagodott a dokumentum.

 

A D mellékletben a gépészeti és villamos vezetékek átvezetésénél alkalmazott tűzgátló lezárások vonatkozásában került be, hogy a tűzgátló mandzsetta rögzítése a kőzetgyapot táblákon csak a minősítés szerinti rögzítő elemekkel történhet.

 

Ez – a műszaki irányelv szerint – igen gyakran a kőzetgyapoton átmenő menetes szárakkal vagy a tűztől védett oldal táblájába rögzülő megoldással lehetséges. A hő hatására duzzadó szalagok vonatkozásában a hőszigeteléssel ellátott vasbeton szerkezetnél, a szalagot nem a hőszigetelés (hacsak az nem rendelkezik minősítéssel), hanem a vasbeton síkjában kell telepíteni.

 

Az éghető szigetelésű nem éghető anyagú csővezetékek átvezetéseinek lezárásnál az irányelv felhívja a figyelmet a tűzen gyorsan deformálódó kis falvastagságú acél szellőzőcsövek átvezetéseire illetve a hőszigetelt ötrétegű csövek átvezetéseire, melyeknél hő hatására duzzadó szalaggal lehet kivitelezni.

 

Szellőzővezetékek átvezetéseinek tűzgátló lezárásánál az irányelvbe komoly kiegészítés került. A komfort szellőző légcsatornák tűz hatására igen rövid idő alatt történő nagy alakváltozásait meg kell akadályozni. Ennek módjai a tűzgátló csappantyúk beépítése vagy a vezetékszakaszok lehatárolása tűzgátló álmennyezettel, a csatorna elburkolása illetve ezeknek a kombinációja. A szemléltetést az irányelv ábrán mutatja be (D1.5.2).

 

Ugyanezen mellékletben található még új elemként a tűzgátló csappantyúk beépítése a tűzszakaszhatárokon, valamint az idegen tűzszakaszon áthaladó vezetékszakasz lehatárolása kétoldali tűzhatásra minősített tűzgátló álmennyezettel. Ez utóbbinál a műszaki irányelv követelményt támaszt illetve megadja a vonatkozó szabványokat is.

 

Ugyanez a helyzet a szellőző légcsatornák tűzgátló kialakításánál, ahol az acéllemez szellőző légcsatornák védhetőek minősített tűzgátló burkolattal, de a szellőzővezeték kialakítása lehetővé teheti ennek elhagyását is.

 

Az irányelv a D mellékletében a vezetékrendszerek tervezésénél megfogalmaz néhány olyan alapelvet, amelyet mindenképpen szem előtt kell tartani, ezek az alábbiak:

  • A vezetékszakasz rögzítésére használt épületszerkezet legalább ugyanazzal a tűzállósági teljesítménnyel (EI 30, EI 60, stb.) rendelkezzen, mint a szellőzővezetékre előírt követelmény.
  • A vizsgálati szabvány általában ± 300 Pa, de legfeljebb ± 500 Pa túlnyomást ill. depressziót vizsgál, így lehetőség szerint maradjunk e határokon belül.
  • A minősítésben megadott keresztmetszeti korlátozások betartása.
  • Szabványos vizsgálattal rendszerint csak 4 oldalú légcsatornát vizsgálnak; 2 illetve 3 oldalú kialakítást csak a gyártó külön kérésére tesztelnek. Külön ellenőrizendő az ilyen osztályozás megléte.
  • A felfüggesztésre használt acél menetes szárak (min. M8) legnagyobb megengedett terhelése a következő lehet: o EI 30 és EI 60 követelmény esetén: ≤ 9 N/mm2, o EI 90 és EI 120 követelmény esetén: ≤ 6 N/mm2.
  • A minősített tűzvédelmi megoldások gyártói a felfüggesztés távközeit és keresztmetszeti méreteit általában táblázatos formában úgy adják meg, hogy azok már önmagukban is kielégítsék a kívánt tűzvédelmi követelményeket (azaz az adott tűzhatásra méreteznek). Ennek ellenére a felfüggesztés elemeit 1.500 mm hosszúság felett az acél menetes szárak hőtágulása miatt rendszerint megfelelő tűzvédelemmel kell ellátni.
  • A légcsatornát tartó keresztprofil pl. minősített szerelősín vagy minimum 40/40/4 mm méretű szögacél lehet.
  • A légcsatorna fölött semmi sem helyezhető el, ami a tűzhatás során esetleg ráeshet és roncsolhatja. Egy építkezés során célszerű az ilyen légcsatornákat elsőként kialakítani és az összes többi szerelvényt a kész tűzgátló burkolat (vagy önálló tűzvédelmi légcsatorna) alatt (de nem ráfüggesztve!) szerelni.
  • A tűzvédelmi teljesítménnyel bíró légcsatornákat és azok függesztéseit semmilyen egyéb külön szerelvény (vezeték, világítótest, beépített tűzoltó csővezeték, stb.) nem terhelheti, azokat függetlenül kell megépíteni! A tűzgátló szellőző légcsatorna helyett több tűzszakaszos hő- és füstelvezető légcsatorna minden esetben használható; vonatkozó szabványok: MSZ EN 1366-8, MSZ EN 13501-4. Osztályozása: EI x (ve-ho) S multi.

 

Új része a D mellékletnek a D5. pont, amely a tűzgátló csappantyúk beépítési módját taglalja. Itt is az az általános elvárás, hogy a csappantyúkat csak oly módon szabad beépíteni, ahogy azokat minősítéskor tették.

 

Az irányelv a D5. pontban részletesen taglalja a beépítési módokat:

  • Hőtágulási kompenzátorral: a kompenzátoroknak a hőtágulásnak kitett vezeték hosszának legalább 1%-át, de minimum 80 mm-nek el kell érnie. A kompenzátorok, amennyiben a légtechnikai rendszer nem a hő- és füstelleni védelmet szolgálja, készülhetnek éghető anyagból is, figyelembe véve a füstképződés és égve csepegési tulajdonságaikat. A kompenzátorok kifeszített esetben kerülnek beépítésre, ekkor tűz hatására a kompenzátor elég és a táguló légcsatorna nem károsítja a csappantyút. A hőtágulás kezelése során minden esetben figyelembe kell venni a gyártói útmutatásokat.

2. sz. ábra – Egyenes acél szellőző csatorna kapcsolódása csappantyúkkal és kompenzátorokkal [3]

 

  • Hőtágulási kompenzátorok nélküli beépítés: ezen a téren tűzvédelmileg az a rögzítés igazolható, amikor a csappantyú mereven kapcsolódik egy teherhordó tömör falhoz (födémhez) és a rögzítés ne tegye lehetővé tűzesetben a csappantyú elmozdulását, leszakadását stb. A merev rögzítés mellett a fogadó szerkezet és a csappantyú háza közötti rést igazolt tűzállósági teljesítményű réskitöltő rendszerrel kell megoldani. Itt figyelni kell a csappantyú minősítésére és az abban meghatározott résre. Csappantyú beépíthető még habarccsal vagy betonozással, amely szintén merev rögzítésnek tekinthető, ha minden oldala a fogadó tömör fal vagy teherhordó födém síkján belül habarccsal vagy betonozással rögzített. A 100 mm-nél vékonyabb falakban történő beépítésnél figyelemmel kell lenni a csappantyú minősítése során kialakított próbatest paramétereinél, különös tekintettel arra, ha a beépítéshez szükséges kőzetgyapot lapok vastagsága több mint a fal vastagsága. Ekkor az áttörés köré tűzgátló építőlemezből keretet szükséges építeni. Tűzgátló csappantyúkat azonban a tűzgátló alapszerkezet síkján kívül is helyezhetnek el, ha a záróelemnek zárt állásban a tűzszakaszhatáron kívülre esik, akkor az épületszerkezet és a csappantyú síkja közötti vezetékeknek (akár a csappantyúház maga) a légcsatornához igazított tűzállósági határértékkel kell rendelkeznie. Az irányelv ebben az esetben megadja a megfelelő szabványokat, amelyekben a vonatkozó követelmények, kialakítási módok megtalálhatók.

 

A cikket teljes terjedelmében a Tűzvédelem c. szaklap 2020. januári számában olvashatja.

 

[1] Tűzvédelmi Műszaki Irányelv – Tűzterjedés elleni védelem 1. ábra

[2] Tűzvédelmi Műszaki Irányelv – Tűzterjedés elleni védelem 4.2.5.1. a) pont

[3] Tűzvédelmi Műszaki Irányelv – Tűzterjedés elleni védelem D5.1.5 ábra