GDPR alapvető kérdései a munkavállalók ellenőrzésével kapcsolatosan

Forum Média 2022-05-10

A kamerás adatkezeléssel kapcsolatos hatósági eljárásból levonható következtetések

 

A munkavállalók ellenőrzésével kapcsolatosan szeretnénk a való életben jól alkalmazható segítséget nyújtani az önök számára. Egy 2020. évben született döntés elemzésével megfelelően érzékeltethető a helyes gondolkodásmód és megközelítési módszer, amely révén az adatkezelő munkáltató az adatvédelmi szabályokban foglalt kötelezettségét jogszerűen tudja teljesíteni.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az adatvédelmi szabályok alkalmazása és az ehhez szükséges dokumentáció összeállítása minden esetben csak félmegoldáshoz vezethet. Itt elsősorban arra is gondolni kell, hogy sok esetben nem elegendő egy jól megszerkesztett iratminta alapján készített dokumentáció, ha az nem követi a tényleges és valóságos megfigyelési, ellenőrzési rendszer felépítését, működését. Vagyis a legjobb adatvédelmi dokumentáció sem képes a célját beteljesíteni, ha annak tartalma ellentmond a valóságban érzékelhető tényeknek.

 

A kérdéses ügyben a tényállás szerint az érintett panaszos e-mailes úton kérelmet nyújtott be a hatósághoz, amelyet később kiegészített. Az érintett panaszos kérelemében előadta, hogy a volt munkáltatója telephelyén azt tapasztalta, hogy korábban olyan vagyonvédelmi célú kamerarendszer került telepítésre, amelyet a munkavállalók munkavégzésének és pihenő idejének megfigyelésére és ellenőrzésére is felhasználtak az adatkezelő részéről. A munkavállaló sérelmezte azt is, hogy a kamerás megfigyelés alkalmazása során ezen megfigyelés céljáról és jogalapjáról nem kapott elégséges tájékoztatást. Továbbá jelezte azt is, hogy a kamerákkal kapcsolatban sem történt megfelelő szintű tájékoztatás és még figyelmeztető jelzések sem kerültek kihelyezésre. A hatóság nem találta elegendőnek a csatolt dokumentációt, így hiánypótlásra szólította fel a kérelmezőt.

 

Az ügy egyik érdekessége, hogy a munkaszerződés aláírásakor a volt munkáltató átadott egy általános munkavállalói adatkezelési tájékoztatót a munkavállalóknak, amelynek külön pontja foglalkozott a kamerás megfigyelőrendszer működtetésével. Ezen tájékoztató szerint a volt munkáltató kifejezetten tájékoztatta a munkavállalókat arról, hogy kamerás megfigyelőrendszert működtetett, amely vonatkozásában kifejtette, hogy azt nem alkalmazza a munkavállalók és az általuk végzett tevékenység elsődleges és kifejezett megfigyelésére.

 

A tájékoztató tartalma szerint a kamerás megfigyelés kizárólag az emberi élet, testi épség, személyi szabadság védelme érdekében, továbbá vagyonvédelem céljából történik. A volt munkáltató, mint adatkezelő, ezen tájékoztatóban úgy nyilatkozott, hogy nem kerültek kamerák elhelyezésre olyan helyiségekben, ahol az emberi méltóságot sérthetik, így különösen öltözőkben, mosdókban, illemhelyiségekben és olyan helyiségekben, ahol a munkavállalók a munkaközi szüneteket töltik. A kamerarendszer a rögzített felvételeket 72 óráig tárolta. A panaszos kifejezetten azt is sérelmezte, hogy a szabályzat csak röviden és általánosságban tartalmazott tájékoztatást a kamerás megfigyelésről. Jelezte továbbá azt is, hogy a szabályzat nem arra a telephelyre vonatkozik, ahol a munkáltató megfigyelést folytatott.

 

A volt munkavállaló előadta azt is, hogy többek között az is a feladatai közé tartozott, hogy a volt munkáltató telephelyén a személy- és vagyonvédelmi célból telepített kamerarendszer által közvetített képet ellenőrizze. A panaszos munkavállaló kamerarendszerhez való hozzáférését a flotta és logisztikai vezető utasítására kapta az IT szakterülettől. A panaszos a kamerák által közvetített képeket is csatolta, amely fotók szerint olyan helyen is történt megfigyelés, amelyet a munkavállalók pihenésre is használtak. Panaszos előadta, hogy többször kapott szóbeli utasítást a felettesétől arra vonatkozólag, hogy figyelje a munkavállalókat abból a célból, hogy ki tartózkodik túl sok időt a pihenésre szolgáló helyiségben. Ezen tapasztalatoknak következménye is volt, mert a panaszos álláspontja szerint volt olyan munkavállaló, akit a pihenőben való túl sok tartózkodás miatt helyeztek át a telephelyen belül másik területre. A volt munkavállaló elmondása szerint a belépésekor a kamerák már hónapok óta működtek.

 

Összegzésként rögzíthetjük, hogy a fenti tényállás alapján megállapítható, hogy a személy- és vagyonvédelmi célú kamerarendszer működéséről a munkáltató mint adatkezelő írásban tájékoztatta az újonnan belépő munkavállalókat. Ez az írásbeli tájékoztatás a munkába lépés folyamatának része volt. A munkavállalók a tájékoztatót a belső informatikai hálózaton is bármikor elérhették. Tehát a GDPR-ban és a munka törvénykönyvében foglalt tájékoztatási kötelezettségét a munkáltató elvileg teljesítette… Mégis mi adhatott okot a bírság megfizetésére való kötelezésének? Erre majd később térünk ki részletesen, most nézzük tovább a munkáltató nyilatkozatait.  

 

A munkáltató állítása szerint a kiépített kamerarendszer az épületek biztonságát védte, valamint a munkáltató vagyoni javait, berendezéseit, műszaki cikkeit, értéktárgyait. Az adatkezelés célja ezen tárgyak védelme, értékük, állaguk megóvása, valamint a megfigyelt területen tartózkodó személyek életének, testi épségének és vagyoni javainak védelme, biztosítása, károkozással járó jogsértő cselekmények megelőzése, az észlelt jogsértések felderítése, hatósági vagy bírósági eljárás keretében történő bizonyítása volt.

 

Az üzemeltetett kamerák telepítéséről és használatáról az adatkezelő munkáltató részéről munkáltatói utasítás is került kiadásra, amelyet a munkavállalók e-mailben kaptak meg. Ezen e-mail tartalmazott egy linket, amelyen elérhető volt a kamerás megfigyelőrendszer adatvédelmi szabályzata. A hivatkozott szabályzat általánosságban vonatkozott a munkáltató által üzemeltetett kamerákra, és nem kifejezetten csak a telephelyen lévőkre, továbbá a hivatkozott tájékoztató e-mailt valamennyi munkavállaló megkapta. A volt munkáltató az adatkezelés jogalapjaként a GDPR 6. cikk f) pontjában foglalt és a korábbi cikkeinkben már említett jogos érdeket jelölte meg. Az adatkezelő a munkáltató jogos érdekén alapuló adatkezeléshez érdekmérlegelési tesztet is készített, amelyet a szabályzat külön tartalmazott. Maga a szabályzat is kifejezetten rendelkezett arról, hogy nem telepíthető kamera olyan helyiségekben, illetve olyan látószögben, amely az alkalmazottak munkaközi idejének eltöltése céljából lett kijelölve. Továbbá tilos kamerát elhelyezni öltözőben, illemhelyiségben, zuhanyzóban és minden olyan helyen, ahol a képi megfigyelés az emberi méltóság sérelmével járna. Fentieken túl a volt munkáltató a hatóság részére mellékelte válaszához a kamerával megfigyelt területekre kihelyezett érintetti figyelemfelhívó tájékoztatását, amely a részletes szabályzat mellékletét képezte. Mellékelte továbbá az adott telephely vonatkozásában üzemelő kamerák tekintetében azok telepítési vázlatát.

 

Az eljárás során a panaszos volt munkáltatója úgy nyilatkozott továbbá, hogy az üzemelő kamerák nem azért kerültek telepítésre, hogy azok a munkahelyi jelenlétet, vagy a munkavégzés intenzitását figyeljék, hanem vagyonvédelmi célból. A munkáltató nyilatkozata szerint megfigyelésre nem került sor olyan helyiségekben, ahol a munkavállalók pihenni, lazítani szoktak. Ennek igazolására a munkáltató becsatolta a telepített kamerák listáját, továbbá a kamerák látószögének bizonyítása céljából a kamerák képét mint pillanatfelvételeket. A munkáltató előadta továbbá, hogy a kamerák hangrögzítésre nem alkalmasak.

 

A munkáltató úgy nyilatkozott továbbá, hogy a panaszos által is hivatkozott helyiséget valóban figyeli kamera, de ezen kamera telepítésének célja a vagyonvédelem, mivel nagy értékű kisgépek, szerszámok, alkatrészek kerülnek az adott helyiségben tárolásra. Ezen helyiségben a tároláson kívül rövid időtartamú adminisztrációs feladatok ellátása történik, úgymint raktári anyagkiadás, bevételezés, számítógépes dokumentálás. Ezen területen azonban folyamatos munkavállalói jelenlét, állandó feladatellátás nem történik. A megküldött kameraképen azt lehetett látni, hogy a helyiségben raktározásra szolgáló polcok, szekrények voltak találhatók, valamint egy íróasztal, amelyen számítógépet, nyomtatót helyeztek el, és több irodai forgószék is látható volt a képen. Munkáltató kifejezetten megerősítette, hogy a hivatkozott helyiség nem az alkalmazottak munkaközi idejének eltöltésére kijelölt helyiség, hanem az kifejezetten egy raktár, ahol a munkavállalók rövid idejű adminisztrációs feladatok ellátását végezték. Ezen helyiségben munkavállalók állandó munkavégzést nem folytatnak, feladatokat nem látnak el.

 

 

A munkáltató pontosan megjelölte azt is, hogy a kamerák által közvetített képhez az adatvédelmi szabályzatban meghatározott jogosultság alapján kik férhetnek hozzá a munkavállalók részéről. A betekintés naplózásra is kerül (időpont, felhasználó azonosító, felhasználó IP címe, felhasználó típusa, esemény, szerver megnevezése, eseményinformáció, esemény kiegészítő információ). A munkáltató előadta továbbá, hogy a munkavállalók részéről nem kapott érintetti panaszt. Ugyanakkor a hatóság részéről a fenti ügyet azért egyesítették egy másik folyamatban lévő üggyel, mert a hatósághoz időközben érkezett e-mailben egy további érintetti panaszbeadvány a fentiekben ismertetett tartalommal.

 

A hatóság az általa meghozott (a következő részben elemzett) döntésében többek között a GDPR Rendelet 5. cikk (1) bekezdés b) pontjában megjelölt célhoz kötöttség alapelvére hivatkozott. Ezen alapelv alapján a személyes adatok gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történhet, az adatkezelő nem kezelheti a személyes adatokat ezen, a célokkal össze nem egyeztethető módon. A hatóság hivatkozott továbbá ezen cikk c) pontjára is, vagyis az adattakarékosság elvére, amely alapján a személyes adatoknak az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőnek és relevánsnak kell lennie és a szükségesre kell korlátozódniuk. Ahogy azt már korábbi cikkeinkben is említettük, szintén felmerült ezen cikk (2) bekezdésében foglalt szuperelv az elszámoltathatóság elve, valamint a 13. cikkben foglalt tájékoztatási kötelezettség. Fentieken túl a hatóság hivatkozásként jelölte meg a „Személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól” szóló 2005. évi XCCCIII. törvény 30. § (3) bekezdését, amely a következőket tartalmazza:

 

(3) Nem alkalmazható elektronikus megfigyelőrendszer olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.

 

Természetesen a hatóság megjelölte a korábbi cikkünkben már említett, a munka törvénykönyvének 9. § (2) bekezdésében található rendelkezéseket, amely szerint a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, továbbá szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a 11/A. § (1) bekezdés szerint a munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizhető. Ennek keretében a munkáltató technikai eszközt is alkalmazhat, erről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatja.

 

A hatóság a vizsgálat során kifejezetten kiemelte, hogy a GDPR 4. cikk 1. pontjában foglalt definíciók alapján egy ember arca, képmása személyes adatnak minősül, a képfelvétel készítése, valamint az adatokon elvégzett bármely művelet pedig a 4. cikk 2. pontja alapján adatkezelésnek minősül.

 

A hatóság az alábbiakat is sérelmesnek tartotta:

 

„….a kamerák látószögei úgy kerültek kialakításra, hogy azok a megfigyelt helyiségek terén és az ott található vagyontárgyakon kívül a telephelyen tartózkodó munkavállalókat is figyelnek a Hatóságnak megküldött dokumentumok alapján, a munkahelyi kamerás megfigyelésre vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni az ügy jogszerűségének megítélése kapcsán. Ennek megítélése során az alábbi munkajogi szabályok irányadóak. Az Mt. 42. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni. Ezzel összhangban az Mt. 52. § (1) bekezdés b) és c) pontjai a munkavállaló alapvető kötelességeként határozták meg azt, hogy a munkavállaló köteles munkaideje alatt a munkáltató rendelkezésére állni és munkáját az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni. E törvényi kötelezettségek megtartása végett az Mt. 11/A. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizze. Ez a jogosultság szükségszerűen együtt jár személyes adatok kezelésével.”

 

A cikk a GDPR Őrszem című szakmai folyóirat májusi lapszámában jelent meg, írta dr. Dvorán Gabriella, adatvédelmi- és adatbiztonsági szakjogász munkajogi szakjogász, adójogi szakjogász