Betegszabadság és táppénz

dr. Palotay Pálma 2019-07-19

A keresőképtelenség a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint olyan időtartamnak minősül, amelynek tartama alatt a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, azonban mégis munkában töltött időnek minősül a teljes tartama [Mt. 55. § a) pont, 115. § (2) bek. e) pont].

Keresőképtelenség jellege lehet: Üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés, közúti baleset, egyéb baleset, beteg gyermek ápolása, terhesség-szülés miatti keresőképtelenség, Közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás vagy hatósági elkülönítés, egyéb keresőképtelenség, veszélyeztetett terhesség.

Az alábbiakban a munka törvénykönyvében található keresőképtelenséggel, így a betegszabadsággal foglalkozunk, kitekintéssel a táppénzre is, amelyet ugyan a munka törvénykönyve nem szabályoz, azonban a munkaviszony során rendszeresen felmerül ezen jogcím is.

Betegszabadság

Az Mt. 126. § (1) bekezdése alapján a munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. A betegszabadság kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár.

A betegszabadság mértéke

A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár.

Amennyiben a keresőképtelenség meghaladja a 15 munkanapot, vagyis a betegszabadság idejét, azt követően táppénz illeti meg a munkavállalót.

A legalapvetőbb különbség a betegszabadság és a táppénz között az, hogy a táppénzt az állami egészségbiztosítási pénztár utalja, míg ezzel szemben a betegszabadságot a munkáltató finanszírozza.

A táppénz részletszabályait a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 43-49. §-ai rendezik.

Táppénz

Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

Vagyis a táppénzre való jogosultságnak három alapfeltétele van:

  1. fennálló biztosítási jogviszony,
  2. a keresőképtelen személy pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett,
  3. az orvos által igazolt keresőképtelenség.

Táppénz a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt, a keresőképtelenség tartamára, de legfeljebb egy éven át jár.

A táppénz fő szabály szerint minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is, azonban nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn.

A cikket teljes terjedelmében a Munkajog c. szaklap 2019. júliusi számában olvashatja.