Az önellenőrzésről

Forum Média 2021-03-16

Az Art. rendelkezései alapján az adózó maga teljesíti adóbevallását, így arra is lehetőséget kell biztosítani számára, hogy a téves adatokat tartalmazó bevallását módosíthassa. Az önellenőrzés tehát az önadózáshoz kapcsolódó alapvető adózói jog, amit csak szűk körben lehet korlátozni. A következőkben az önellenőrzési szabályokat ismertetem.

  1. Az önellenőrzési jog

Az önellenőrzési jog az önadózás rendszeréből adódó alapvető jogosultság, amely általánosságban megilleti az adózót.

 

Az általános jogosítványt nem csorbítja az a tény, hogy az Art. néhány esetben technikai korlátot állít fel az önellenőrzés időpontjára (az adóellenőrzés megkezdése) vagy tárgyára (az adóhatóság által utólag megállapított adó, illetve költségvetési támogatás helyesbítése).

 

Az önadózás rendszerében ugyanis az adó alapját, az adót, illetve a költségvetési támogatást az adózónak kell megállapítania, azt bevallania, illetve megfizetnie. Ez esetben nem lehet eltiltani őt attól, hogy az adó (költségvetési támogatás) megállapítása során elkövetett hibáit utólag saját maga módosítsa.

 

Az önellenőrzést törvény korlátozhatja meghatározott feltételek fennállása esetén, ekkor az adózó már nem helyesbítheti adóalapját, adóját. Az Art. több helyen is utal arra, hogy bizonyos, az adófizetési kötelezettség módosulásával járó helyesbítéseket nem az önellenőrzés szabályai szerint kell elvégezni, vagy az önellenőrzést mellőzni kell. Ilyen esetekben utólagos adómegállapításnak sincs helye, vagyis az adóhatóság sem állapíthatja meg az adót.

  1. Adózói lehetőség az önellenőrzésre

Az önellenőrzés nem más, mint a bevallott adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének elévülési időn belüli helyesbítése. Ez azt is jelenti, hogy kizárólag a már benyújtott adóbevallás adata helyesbíthető önellenőrzéssel. A tévesen kiszámított, de még be nem vallott adó vagy támogatás az önellenőrzés keretében nem korrigálható. Fontos szabály, hogy az adóbevallás elmulasztása önellenőrzéssel nem rendezhető.

 

Az önellenőrzés, mivel az adóbevallási kötelezettséghez kapcsolódik, természetesen csak az azon kötelezettségekre, jogosultságokra, azaz adókra, illetve támogatásokra terjed ki, amelyeket az adózó állapít meg. Így az önellenőrzés értelemszerűen nem terjedhet ki az adóhatóság által megállapított bírságra, késedelmi pótlékra és a költségekre.

 

Amennyiben az adózó az önellenőrzési pótlékot téves összegben vallotta be, a helyesbítésre az önellenőrzésre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult. Az adózó önellenőrzési jogával csak az adómegállapításra vonatkozó elévülési időn belül és az adóhatósági ellenőrzés megkezdéséig élhet.

  1. Az önellenőrzés lefolytatása általánosságban

Az önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és – ha törvény előírja – az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése.

 

Az önellenőrzés adónként, költségvetési támogatásonként az Art. 2. számú mellékletében részletezett bevallási időszakhoz kapcsolódik, ami annyit jelent, hogy mindig a hiba elkövetésének időszakáról benyújtott (havi, negyedéves, éves) bevallást kell módosítani.

 

Az önellenőrzést az adókötelezettség keletkezése idején (azaz a hiba elkövetése, mulasztás bekövetkezése) hatályos adójogszabályok alapján kell elvégezni akkor is, ha az adott adónem időközben megszűnt, és az azt megalapozó anyagi jogszabályok már nincsenek hatályban.

  1. Mi történik az önellenőrzés során?

Az önellenőrzésben pótlólagosan bevallott kötelezettség alapján módosul az adózó adófolyószámlája.

Az adózó az önellenőrzéssel megállapított helyesbített adóalap, adó, illetve költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság, mulasztási bírság alól, a helyesbített meg nem fizetett adó, jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, továbbá az önellenőrzési pótlék megfizetésével az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.

 

Az önellenőrzéssel feltárt adó és költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság és a mulasztási bírság alól. Amennyiben az önellenőrzés befizetési kötelezettséget eredményez, de azt az adózó az önellenőrzés esedékességi időpontjáig nem fizeti meg, akkor késedelmi pótlék terheli. Az adó vagy a jogosulatlanul igénybe vett támogatás befizetésének elmulasztása esetén annak eredeti esedékességi időpontjától a megfizetés napjáig, az önellenőrzési pótlék megfizetésének elmaradása esetén pedig az önellenőrzés esedékességének napjától a tényleges megfizetéséig késedelmi pótlék terheli az adózót.

 

Ha az adózó önellenőrzést végzett, akkor e tekintetben mentesül a késedelmi pótlék, illetve a mulasztási bírság alól. Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. Az adózó az önellenőrzéssel (kivéve a saját javára szóló önellenőrzést) azt állapítja meg, hogy valamely adókötelezettségét nem az eredeti esedékesség időpontjában vallotta be (és általában nem is fizette meg). A szabályszerű önellenőrzés késedelmi pótlékot kizáró hatása elsődlegesen erre az esetre vonatkoztatható. Amennyiben az adózónak az eredeti kötelezettsége alapján számítottak fel késedelmi pótlékot (mert bevallotta ugyan, de az esedékességkor nem fizette meg), és utóbb ezen összeget önellenőrzéssel saját javára helyesbíti (csökkenti), az annak idején szabályszerűen felszámított késedelmi pótlékot szabályszerű önellenőrzés esetén az adózó jelzése alapján az adóhatóság törli.

 

Az önellenőrzés a bevallás „helyretételét” jelenti. A beérkező önellenőrzési nyomtatvánnyal az adózó olyan helyzetbe kerül, mintha kötelezettségét már az eredeti esedékességkor szabályszerűen teljesítette volna. Ebből adódóan az adóhatóság vizsgálata is az önellenőrzéssel helyesbített bevallásra terjed ki, és ehhez viszonyítva állapítja meg az esetleges adóhiányt vagy adótöbbletet.

 

A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, a határidőt követően benyújtott bevallás, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.

A tárgyévi bevallás gyakoriságát esetenként a korábbi év vagy az adóévet megelőző második év adatai alapján kell meghatározni. Önellenőrzésre – a korlátozó körülmények figyelembevételével – bármikor sor kerülhet, aminek eredményeként értelemszerűen módosul a korrigált időszak adókötelezettsége. Az utólagos adóellenőrzés ugyancsak befolyást gyakorolhat a vizsgálattal érintett időszak és költségvetési kapcsolat összegére. Ezek az utólagos, a tárgyévben végzett (jogerőre emelkedett) módosítások, valamint a késve beadott bevallás azonban nem érintik a tárgyévi bevallás gyakoriságát, megakadályozva ezzel azt, hogy az adózók nem valós önellenőrzés, pótló bevallás benyújtásával a valóstól eltérő bevallási gyakoriságot teremtsenek az adóévre vonatkozóan.

  1. Az önellenőrzés és az elévülés

Az elévülés a jogrendszer majd minden területén ismert jogintézmény. Általánosságban azt jelenti, hogy valamely jogviszonyból származó igény meghatározott idő eltelte után már nem érvényesíthető.

 

Az elévülés magát az alanyi jogosultságot nem szünteti meg, csak az állami kényszer útján történő érvényesíthetőséget zárja ki. Ezért ha valaki egy már elévült követelést önkéntesen teljesít, ez utóbb nem követelhető vissza például jogalap nélküli gazdagodás címén.

 

Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog – ha törvény másként nem rendelkezik – annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés jogintézményének fontossága elengedhetetlenné teszi, hogy az adott jogviszonyra vonatkozó jogszabály pontosan megjelölje, hogy az elévülés mire vonatkozik, és napra pontosan meghatározza az elévülési idő kezdő- és végpontját.

 

A kezdő időpont értelemszerűen valamely esemény, cselekmény bekövetkeztéhez fűződik. Az adó megállapításához való jog elévülésének kezdő időpontja annak a naptári évnek az utolsó napja, amikor az adóról bevallást, illetve bejelentést kellett volna tenni. A feltételes mód használata azért indokolt, mert akkor is ezzel a nappal kezdődik az elévülés, ha az adózó – a törvényi előírás ellenére – nem, vagy ennél később (pl. a következő évben) tette meg bevallását.

 

Az elévülés a kezdő időponthoz képest 5 év elteltével következik be.

Az „adó megállapítása” alatt a jogerős adóhatósági megállapítást kell érteni (tehát nem a megállapítások jegyzőkönyvi rögzítését), viszont az esetleges bírósági felülvizsgálat során hozott jogerős döntés e körön kívül esik.

 

Az elévülési idő számítása általában az előzőek szerint történik a költségvetési támogatások, adó-visszatérítések esetén is. Különös esetet képez azonban egyes adóknál az évközi (havi, illetve negyedéves) bevallások rendszere. Az elévülés kezdő időpontja itt is a bevallás esedékessége szerint alakul, vagyis az I–XI. havi (illetve I–III. negyedévi) kötelezettségek tekintetében a tárgyév december 31-étől, míg a decemberi (illetve IV. negyedévi vagy éves) kötelezettségeknél – mivel ezek bevallása a következő évre áthúzódik – a tárgyévet követő év december 31-étől folyik az elévülés.

 

A témánkhoz az elévülés két tekintetben kapcsolódik. Egyrészt az adómegállapításhoz való jog az önellenőrzéshez való joggal is azonosítható, vagyis amennyiben az adó megállapításához való jog elévült, úgy önellenőrzés sem hajtható végre.

 

A másik kapcsolódási pont, hogy az önellenőrzés bevallása – ha az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik – az elévülést megszakítja.

 

Az adózó – az önadózás rendjéből következően – az elévülési időn belül – az önellenőrzési tilalom kivételével – bármikor végezhet önellenőrzést a korábban bevallott adói tekintetében. Miután az önellenőrzés a korábban bevallott adókötelezettségek lényeges módosulását is eredményezheti, nem indokolt elzárni az adóhatóságot attól, hogy az önellenőrzés helyességét – vagyis az eredetileg bevallott adókötelezettséget – ellenőrizhesse. Ezért az Art. úgy rendelkezik, hogy az adózó javára szóló önellenőrzés az elévülési időt megszakítja, tehát ilyenkor további 5 évig mód nyílik az eredeti adókötelezettség (és természetesen az önellenőrzés helyességének) a vizsgálatára.

  1. További szabályok

A vizsgált időszakra vonatkozóan önellenőrzés nem végezhető, ha az adóhatósági adóellenőrzés megkezdődött. A vizsgálat alá vont adót, költségvetési támogatást és időszakot érintő helyesbítés abban az esetben minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az adózó az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb az adóellenőrzésről szóló előzetes értesítés, az értesítés mellőzése esetén a megbízólevél kézbesítésének – kézbesítés hiányában átadásának – napját megelőző napon az adóhatósághoz benyújtotta (postára adta). Ezen túlmenően az adóhatóság által utólag megállapított adót, illetve költségvetési támogatást sem lehet helyesbíteni.

Az adókedvezmények önellenőrzés keretében is igénybe vehetők, ha az eredeti bevallásban az adózó ilyeneket nem szerepeltetett, annak ellenére, hogy az az adózót megillette. Ugyanakkor nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg.

 

A cikk a Számviteli és Adózási Tanácsadó 2021. márciusi lapszámában jelent meg.

Írta: Dr. Kovács Ferenc, adószakértő, az Év Adótanácsadója 2015