Átszervezések és új tevékenységek indításának számviteli kezelése

Fórum Média 2020-10-02

A koronavírus világjárvány egyik gazdasági következménye, hogy vállalkozások új tevékenységek indításába kényszerülnek (új termékek gyártása, online kereskedelem bevezetése stb.). A számviteli törvény 25. §-a (2) bekezdésének az előírása szerint az immateriális javak között kimutatható az alapítás-átszervezés aktivált értéke. Az alapítással, átszervezéssel kapcsolatos költségek aktiválása lehetővé teszi a vállalkozónál, hogy az alapítás, az átszervezés kapcsán felmerült költségek ne kizárólag az alapítás, az átszervezés évének eredményét terheljék. A számviteli törvény hivatkozott előírásából következik, hogy a vállalkozót választási lehetőség illeti meg, hogy az alapítás-átszervezés költségeit felmerüléskor költségként elszámolja vagy aktiválja (erre vonatkozó döntését, annak feltételeit a számviteli politikában kell rögzítenie).

Az alapítás-átszervezés jövőben felmerülő költségeire a számviteli törvény 41. §-a (2) bekezdése alapján az adózás előtti eredmény terhére – a szükséges mértékben – céltartalék is képezhető, ha a mérlegfordulónapon feltételezhető, vagy bizonyos, hogy a várhatóan jelentős összegű átszervezési költségek a jövőben felmerülnek, de összegük vagy felmerülésük időpontja még bizonytalan, és nem sorolhatók a passzív időbeli elhatárolások közé. A későbbiekben a költségek elszámolásakor a céltartalék feloldása ellentételezi a felmerült költségeket.

A céltartalékképzés előrehozott, az immateriális javak közötti aktiválás pedig késleltetett elszámolása a felmerülő, az első esetben a várható, a második esetben a tényleges költségeknek.

A számviteli törvény előírásaiból következik az is, hogy azon költségekre, ráfordításokra, amelyekre a számviteli törvény előírása szerint céltartalékot képzett a vállalkozó, azokat a felmerüléskor alapítás-átszervezés költségként nem aktiválhatja (azaz számviteli politikai döntés függvényében a két módszerből csak az egyik alkalmazható).

A számviteli törvény 25. §-a (3) bekezdésének az előírása alapítás-átszervezés aktivált értékeként a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével, jelentős bővítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatos – beruházásnak, felújításnak nem minősülő –, a külső vállalkozók által számlázott, valamint a saját tevékenység során felmerült olyan – a számviteli törvény 51. §-a szerinti – közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet kimutatni, amelyek az alapítás-átszervezés befejezését követően a tevékenység során a bevételekben várhatóan megtérülnek.

A számviteli törvény előbb hivatkozott előírása külön feltételül szabja, hogy csak abban az esetben lehet az alapítás-átszervezés költségeit aktiválni, ha azok várhatóan a bevételekben megtérülnek. Így a vállalkozónak a számviteli politikájában azt is szabályoznia kell, hogy a megtérülést e tekintetben hogyan dokumentálja (pl. a következő évekre összeállított üzleti tervvel).

Az új tevékenység indítása – a számviteli törvény előbbi előírásából következően – alapítás-átszervezésnek minősül, így a vállalkozás eldöntheti, hogy annak költségét aktiválja-e vagy sem.

Az új tevékenységek indításával kapcsolatos átszervezési költségek lehetnek például: a hatékonyabb munkaszervezés érdekében a technológiai, gyártási folyamatok sorrendjének a megváltoztatása, a munkavégzés feltételeinek a megváltoztatása, a vállalkozáson belül használatban lévő gépek, berendezések áthelyezése (a gépek, berendezések alapozásának megszüntetése, ezen eszközöknek más helyre történő átszállításának költségei, áthelyezés utáni újraalapozási, szerelési és üzembe helyezési költségei, mivel ezeket a költségeket a korábban már használatba vett tárgyi eszközök bekerülési értékében nem lehet figyelembe venni), a telephelyváltás költségei, az átszervezéshez igénybe vett szakértők által számlázott díjak, az új tevékenység piacra történő bevezetésével kapcsolatos piackutatási, reklámozási, tanácsadási stb. költségek. 

Az átszervezések a gyakorlatban sokszor párosulnak dolgozói elbocsátásokkal is. Az elbocsátott dolgozók a jövőben nem fognak tevékenységet végezni, így az elbocsátáshoz kapcsolódóan felmerülő költségek (pl. végkielégítés) a jövőben a bevételekben nem térülnek meg, ezért ezek a költségek nem minősülnek alapítás-átszervezési költségnek, azokat nem lehet aktiválni, így azokat a felmerülés évében költségként kell elszámolni. A jövőben várható végkielégítési költségekre – amikor a tevékenység átszervezése vagy az új tevékenység indítása ismertté vált, az erre vonatkozó döntéseket meghozták – a számviteli törvény 41. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján céltartalékot kell képezni.

A számviteli törvény 52. §-ának (4) bekezdése szerint a befejezett, aktivált alapítás-átszervezés értékét öt év vagy ennél rövidebb idő alatt lehet értékcsökkenésként elszámolni (így a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása nem függ össze az átszervezés, az új tevékenység indításának gazdasági tartalmával).

A számviteli törvény az aktivált alapítás-átszervezésre történő terven felüli értékcsökkenés elszámolására tételes előírást nem tartalmaz, a számviteli törvény 53. §-a (2) bekezdésében leírt általános szabályból kell kiindulni, mely szerint ha az immateriális jószág nem használható rendeltetésének megfelelően, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, akkor azt, a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után a könyvekből ki kell vezetni. Így az aktivált alapítás-átszervezésre is – ha az előbbi feltételekből valamelyik teljesül – akkor terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni. Ilyen eset lehet, ha korábban a vállalkozónál átszervezést hajtottak végre, amely költségeinek megtérülése a tevékenység bevételében várható volt, ezen átszervezést követően olyan újabb átszervezést hajtottak végre, mely az előző átszervezés eredményeit megszüntette (pl. a korábban bevezetett és végzett tevékenység megszüntetésre került), ezért az átszervezésre fordított korábbi költségek a jövőben már várhatóan nem térülhetnek meg.

A számviteli törvény 38. §-a (3) bekezdés c) pontjának az előírása alapján eredménytartalékból lekötött tartalékot kell képezni az alapítás-átszervezés aktivált értékéből még le nem írt összegre (azaz a mindenkori mérleg-fordulónapi nettó értékére). A lekötött tartalék képzésének az a célja, hogy az eredmény terhére még le nem írt összeg ne lehessen osztalékfizetési fedezet.

 

Számlaösszefüggések:

Saját vállalkozásban végzett alapítás-átszervezés közvetlen költségeinek aktiválása:

T 111. Alapítás-átszervezés aktivált bruttó értéke

K 582. Saját előállítású eszközök aktivált értéke

Az alapítás-átszervezés számlázott költségeinek elszámolása számla alapján, a szerződés szerinti teljesítéskor:

T 111. Alapítás-átszervezés aktivált bruttó értéke

K 45. Rövid lejáratú kötelezettségek (szállítók)

[Kapcsolódó tétel: mindkét esetben az aktivált érték összegében lekötött tartalék képzése

T 413. Eredménytartalék

K 414. Lekötött tartalék]

Befejezett alapítás-átszervezés terv szerinti értékcsökkenésének az elszámolása:

T 57. Terv szerinti értékcsökkenési leírás

K 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése

[Kapcsolódó tétel: az elszámolt terv szerinti értékcsökkenés összegében a lekötött tartalék feloldása

T 414. Lekötött tartalék

            K 413. Eredménytartalék]

 

Alapítás-átszervezés terven felüli értékcsökkenésének az elszámolása:

T 86. Egyéb ráfordítások

K 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése

[Kapcsolódó tétel: az elszámolt terven felüli értékcsökkenés összegében a lekötött tartalék feloldása

T 414. Lekötött tartalék

K 413. Eredménytartalék]

A nullára leírt alapítás-átszervezés aktivált bruttó értékének és elszámolt értékcsökkenésének a kivezetése:

T 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése

T 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése

K 111. Alapítás-átszervezés aktivált bruttó értéke

 

Állásidőre fizetett munkabérek számviteli kezelése

A koronavírus világjárvány másik gazdasági következménye, hogy sok vállalkozásnál bizonyos ideig leáll(t) a termék-előállítás és/vagy szolgáltatásnyújtás.

A számviteli törvény 51. § (1) bekezdése alapján „az eszköz bekerülési (előállítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek

a) az eszköz előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek;

b) az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak; továbbá

c) az eszközre megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók

(együttesen: közvetlen önköltség).”

A számviteli törvény 51. § (4) bekezdése azonban kifejezetten rendelkezik arról is, hogy értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket a közvetlen önköltség nem tartalmazhat.

Az állásidő alatt a vállalkozás munkavállalói nem dolgoznak, így termék-előállítás, vagy szolgáltatásnyújtás nem történik, ezért az állásidőre fizetett munkabér és annak járulékai a későbbiekben előállítandó termék vagy nyújtandó szolgáltatás közvetlen önköltségében nem vehetők figyelembe, mivel azok az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozhatóak, így a számviteli törvény előbb hivatkozott előírása alapján egyéb (vállalati) általános költségnek minősülnek.

A cikk a Számviteli és Adózási Tanácsadó c. digitális szaklap 2020. októberi lapszámában jelent meg.