A védőoltás mint a munkavégzés kötelező feltétele

Forum Media 2021-11-08

2021. november 1-jétől a Kormány a munkahelyek koronavírus elleni védelméről szóló 598/2021. (X. 28.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) felhatalmazást adott minden munkáltatónak, hogy a munkavégzés feltételeként előírják a védőoltást. Nézzük meg ennek részletszabályait, illetve merengjünk el egy kicsit az esetleges következményeken.

A munkáltató a munkavégzés feltételeként állapíthatja meg a védőoltás felvételét azon foglalkoztatott esetében, aki 2021. november 1. előtt a védőoltást nem vette fel.

 

A Rendelet nem különösebben részletezi a munkáltató döntését befolyásoló, alátámasztó tényezőket, szűkszavúan annyit tartalmaz, hogy az egészség megóvása érdekében, a munkahely és a munkakör sajátosságaira is figyelemmel kell lennie, amellyel a jogalkotó teljes mértékben a munkáltatókra hárította a döntés súlyát. A munkáltatónak minden munkavállaló vonatkozásában egyedileg szükséges vizsgálnia, hogy mennyire szükséges és arányos a kötelező oltás elrendelése. Rengeteg körülményt szükséges vizsgálnia, és végig figyelemmel kell lennie az egyenlő bánásmód elvére is.

 

Mint a munkajogviszonyban szinte mindig, jelen esetben is írásban szükséges történnie az előírásnak, elektronikus úton (e-mail, ügyfélkapu) vagy papír alapon tájékoztatva a foglalkoztatottat intézkedésről, valamint a védőoltás felvételének határidejéről és a védőoltás felvétele elmaradásának lehetséges jogkövetkezményeiről.

 

A munkáltató határozza meg a védőoltás felvételének határidejét, amely egydózisú oltóanyag esetén a védőoltás, kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás első dózisa tekintetében legalább 45 nap kell, hogy legyen. Kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás második dózisát az oltóorvos által meghatározott időpontban kell felvenni.

 

És akkor lássuk a lehetséges jogkövetkezményeket.

 

  • Ha a foglalkoztatott a védőoltást a munkáltató által meghatározott határidőn belül nem vette fel, a foglalkoztatott részére a munkáltató fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, kivéve, ha a foglalkoztatott a védőoltás felvétele alól mentesül.
  • Ha a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől számítva egy év eltelt, és a foglalkoztatott a védőoltás felvételét nem igazolta a munkáltató felé, és a foglalkoztatott a mentesülést alátámasztó orvosi szakvéleményt nem mutatta be, a munkáltató a munkaviszonyt felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti.

 

A foglalkoztatásra irányuló jogviszony ezen meghatározott okból történő megszüntetése esetén a megszüntetés okát és jogkövetkezményeit haladéktalanul közölni kell a foglalkoztatottal.

 

Mikor is kerülhet sor azonnali hatályú felmondásra az Mt. szerint? Amikor a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ha a munkáltató előírja az oltás felvételét, és a munkavállaló ennek 1 éven belül nem tesz eleget (nem is igazolja a mentesülését), akkor a munkáltató részéről az azonnali hatályú felmondás indoka lehet.

 

Ha a foglalkoztatott a fizetés nélküli szabadság elrendelését követően felveszi a védőoltást, a munkáltató köteles a fizetés nélküli szabadságot haladéktalanul megszüntetni.

Azt a foglalkoztatottat, aki már a Rendelet hatálybalépése előtt mentesült vagy mentesítve lett a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól, a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítés alóli mentesülés megszűnését követően kötelezheti a munkáltató a védőoltás felvételére.

 

Természetesen tartalmaz kivételszabályt a Rendelet, hogy milyen esetben mentesül a foglalkoztatott a védőoltás felvétele alól.

Nem kötelezhető a védőoltás felvételére az a foglalkoztatott, aki részére egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt orvosi szakvélemény is alátámasztja.

Az orvosi szakvéleményt a foglalkoztatott kezdeményezésére a munkáltatója szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakorvosa, ennek hiányában a foglalkoztatott jogviszonyának keretében végzett tevékenységre való egészségi alkalmasságának elbírálására jogosult más orvos, ennek hiányában a foglalkoztatott háziorvosa adja ki.

 

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a munkavállaló felveszi a védőoltást, akkor ezen időtartam vonatkozásában milyen lehetőségek merülnek fel a távollét igazolására.

 

Tekintettel arra, hogy a munkáltató kötelezi a munkavállalót, az Mt. 55 § (1) bekezdés l) pontja szerint ez a távollét munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamnak minősülhet, és a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól. Azonban ez esetben a távollét ugyan igazolt lesz, de díjazás a munkavállaló részére nem jár.

 

Az Mt. szerinti kötelező orvosi vizsgálat az az orvosi vizsgálat, amelyen a munkavállalónak munkaviszonyra vonatkozó szabály előírása alapján részt kell vennie. E definícióba ugyan nehezen fér bele a kötelező oltás felvétele, azonban mivel a munkáltató kötelezi a munkavállalót az oltás felvételére, és ezzel kapcsolatosan merülhet fel az orvosi vizsgálat is, amely alapján mentesülést szerezhet az oltás alól a munkavállaló, így álláspontom szerint az a korrekt eljárás, ha az oltás felvételére és/vagy az orvosi vizsgálat időtartamára mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól, és számára, ha nem is a teljes távolléti díj, de akár egyedi megállapodáson alapuló díjazás járni fog.

 

Ha a munkáltató szabadságot szeretne aznapra kiadni, akkor mivel a szabadság kiadásával az évi 7 nap kivételével a munkáltató rendelkezik, megteheti, azonban a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell, amely időtartam nem feltétlenül tud teljesülni a védőoltás időpontjának vonatkozásában.

 

A Rendelet hatályát a jogalkotó a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény hatályvesztéséig hosszabbítja, vagyis egészen addig alkalmazandó, amíg a 2021. évi I. törvény hatályban van.

 

A jövőben felmerülő kérdés lehet, hogy amennyiben az oltásra kötelezett munkavállaló esetén negatív oltási reakció, mellékhatás lép fel, ki lesz a felelős.

A munkáltatónak jogszabály ad lehetőséget az oltás előírására, azonban nincs beleszólása abba, hogy milyen oltóanyagokat ismer el a Kormány, illetve milyen oltást kapjon a munkavállaló.

 

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 58. § (10) bekezdése alapján, ha a védőoltásra kötelezett személy a védőoltás adásával összefüggésben súlyos egészségkárosodást szenved, megrokkan vagy meghal, őt, illetve általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.

Fentiek alapján valószínűsíthető, hogy állami kártalanításra lehet számítani negatív oltási reakció esetén, és nem a munkáltató lesz a felelős.

 

A cikk a Munkajog című szakmai folyóirat 2021. novemberi számában jelent meg.