A home office pszichoszociális kockázatai

Forum Média 2021-05-10

A koronavírus okozta, már egy éve tartó járvány számos és a munkavállalókra súlyosan terhelő változásokat hozott. A szervezetek vezetői a pandémia ideje alatt kiemelten fontosnak tartották a munkavállalóik egészségének megőrzését.

A fertőzésveszély csökkentése érdekében bevezetett egyik elterjedt intézkedés – ahol erre lehetőség nyílott – a home office bevezetése volt. Ez a foglalkoztatási forma lényegében egy sajátos karantén is, vagyis nemcsak otthoni munkavégzés, hanem a fertőzés megelőzése érdekében a személyes találkozások korlátozásának egyik hatásos eszköze.

 

Mind a pandémia miatti bezártság megélése, mind a home office miatt kialakult munka és magánélet közötti határok elmosódása olyan új helyzeteket hozott, amelyekben az otthon dolgozókat jelentős pszichés terhelések érhetik. Pszichoszociális terhelő tényezők a mindazon munkahelyi hatások összessége, amelyek következtében stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés alakulhat ki. A munkavédelmi szabályozás a szervezetek számára kötelezővé tette a pszichoszociális kockázatok értékelését.

 

A home office általában mindenkit érinthet, aki mobil munkaeszközökkel dolgozik nap mint nap, és amelyekkel otthon is elvégezhetők a munkafeladatok. Elsősorban szellemi dolgozókra terjed ki ez a foglalkoztatási forma. Az érintetteknél jellemző, hogy a munkafeladat mellett el kell végezni a háztartási teendőket, és ha az iskolák zárva vannak, nekik kell segíteniük a gyermekeiket a távoktatásban.

 

Ezek a pszichoszociális veszélyeket kiváltó tényezők egyaránt kockázatokat jelentenek az egyén és a szervezet számára is, hiszen nemcsak az érintettek teljesítményét csökkenthetik, hanem betegségek kialakulásához, a munkavégző képesség csökkenéséhez is vezethetnek.

 

Milyen pszichoszociális terhelő hatások jelenhetnek az otthon dogozóknál?

 

A terhelő hatások kimutatása, elemzése, értékelése elengedhetetlen annak érdekében, hogy a járványveszély korlátos lehetőségei között is a szervezet vezetői keressék a terhelések csökkentésének lehetőségeit.

 

1. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó stresszorok

  • Munkanélküliségtől félelem: Aki HO-ban dolgozik, annak még van munkahelye. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem aggódik saját vagy családtagjai foglalkoztatásáért. A munkanélküliség réme akár a most még HO-ban dolgozókat is fenyegetheti. Különösen azoknál jelenthet ez nagy terhelést, akiknek nincs elegendő tartalékuk, hogy a kieső jövedelmet pótolják, illetve azoknál, akiknek a házastársa már munkanélküli. A helyzetet nehezíti, hogy a pandémia ideje alatt nehéz új munkahelyet találni.    
  • A munka és a magánélet közötti határok elmosódása: Az otthon egyben munkahely is, egy helyre zsúfolódik a munkahely és a magánélet, ott találhatóak a munkaeszközök, ott kell elvégezni a munkafeladatokat. Nem lehet már a pandémia előtti családi időbeosztás szerint élni, a munkatevékenység elvégzése, a gyermekekkel való foglalkozás, a háztartás különböző szakaszai váltakozva és néha tervezhetetlenül követik egymást. Mindezek következménye a magánéletre fordítható idő csökkenése vagy akár megszűnése. Ez konfliktusokat szülhet elsősorban a távmunkás és családja között, esetenként a távmunkás és vezetői között is.

 

2. A munkafeladat jellemzőiből eredő stresszorok

  • Mennyiségi túlterhelés: Az otthon dolgozónak jelentősen megnő a napi elvégzendő tevékenysége. A munkafeladatok, a háztartás, a gyermekekkel való foglalkozás – különösen a távoktatáshoz elengedhetetlen szülői támogatás – együttesen szinte megoldhatatlan időbeosztást követelnek. A napi többszöri tevékenységváltás miatt megnehezül a munkára koncentrálás, a figyelem összpontosítása. Várhatóan megnő a napi aktív idő aránya, sokkal több a napi elfoglaltság, akár éjszakába nyúlóan lehet csak befejezni az elvégzendő feladatokat a pihenésre fordítható idő kárára.
  • Időnyomás: A túlterhelés már eleve időnyomással jár. Az előző pontban felsoroltakon kívül rabolják az időt a hirtelen kapott szoros határidők, kötelező megbeszélések, videókonferenciák stb. Gyakran a munkavégzés dandárja estére, éjszakára marad, amikor már a gyermekek lefeküdtek. A napszakonkénti biológiai ritmus felborulása, a pihenési idő csökkenése közvetlenül is kiváltója lehet különböző betegségeknek.
  • Munkakörnyezettel kapcsolatos stresszorok: Mindenkinek eltérőek lehetnek a lakáskörülményei. Előfordul, hogy a lakás mérete, kialakítása lehetővé teszi az otthoni elmélyült munkavégzést, míg mások esetében ezek a kedvező feltételek nem adottak. Ha szinte egy légtérben történik a munka, a főzés, a gyermekkel tanulás, általában valamelyik hátrányt szenved. Nincs meg a munkavégzéshez megfelelő intimzóna, valamint a pihenéshez az elvonulás lehetősége.
  • Szerepkonfliktus: Az eddig külön színhelyen és időben megjelenő szerepek egy helyre kerülnek. Így egyszerre távmunkás, háziasszony, feleség, tanító és anya szerepet kell játszani. Ezek a szerepek gyakran egymást kizáróak. Az, hogy éppen melyik szerep van a fókuszban, váratlanul megjelenő külső tényezők határozzák meg. Például a gyermek távoktatásához adott szülői támogatást megzavarhatja a vezető telefonja, üzenete vagy e-mailje, amelyekben azonnali feladatot ad. Ilyenkor a dolgozó zavarban van, a főnöke utasításait kövesse vagy segítse a még nem kellően önálló gyermekét a tanulásban.

 

3. A munkahelyi légkörrel kapcsolatos stresszorok

  • Az egymás közötti kommunikáció nehézségei: Az otthon dolgozás a szociális kapcsolatok beszűkülésével jár, megnehezül a szervezeti ügyekben a mindennapi tájékozódás, a szervezeti információk megszerzése is. A megszokott közvetlen kommunikáció helyett a különböző virtuális eszközökön történő kommunikáció lesz az általános. A távmunkás kevesebb információhoz jut, vagy úgy érezheti, hogy információhiányos térben van, ez is növeli a bizonytalanság érzését.
  • A vezetők stílusa: Megváltozik a felettes vezető szerepe. Nemcsak munkát szervező, feladatot kiosztó és ellenőrző feladatai vannak, hanem tartania kellene a lelket munkatársaiban, támogatást kell nyújtania nemcsak szakmai, hanem személyes problémái megoldásában is. Folyamatosan közvetítenie kell munkatársai felé, hogy fontosak, és megbecsült tagjai a szervezetnek. Ha a vezető nem vállalja fel ezeket az empátiát igénylő szerepeket, akkor a nem megfelelő vezetési és kommunikációs stílusa alááshatja a közte és a munkatársai közötti bizalmat, együttműködést. A stressz forrása lehet az is , ha a munkatársakkal szembeni elvárások nem egyértelműek vagy túlzottak. A vezetők ne essenek abba a hibába, hogy az otthon dolgozás miatt megnövelik a munka mennyiségét vagy csökkentik a határidőket arra hivatkozva, hogy otthon jobban van lehetőség az elmélyült munkára. Például a gyermekes anyáknál nincs vagy kevésbé van lehetőségük otthon a hatékonyabb munkavégzésre, ahhoz képest, mintha a szervezetükben a megszokott munkahelyükön munkaidőben dolgoznának.
  • Szervezeti légkör: A távmunkásnak másoktól elszakítva egyedül kell dolgoznia, nincs vagy megnehezül a vezetővel vagy a munkatársakkal az együttműködés. Sokan úgy érezhetik, magukra maradtak a munkájukban, nehezebben jutnak segítséghez, ha erre szükségük van. Az otthon dolgozók kényszerű elzártságuk miatt kevésbé vehetnek részt a munkájukat érintő megbeszéléseken, döntésekben. A beszűkült szociális kapcsolatok, a személyes kommunikáció hiánya növeli a bezártság, illetve a másoktól elzártság okozta depresszió érzését, és nem várható el tőlük, hogy megtartsák a szervezethez tartozás érzését.
  • A munkavégzés ellenőrzése: Elterjedt vezetői magatartás, hogy a munkavégzésről adott visszajelzések során az elégedetlenségüket szóvá teszik, a jót viszont természetesnek veszik, és kevésbé élnek a dicséret adásával. Növeli a frusztrációt, ha a vezetők szinte percről percre megszabják, mikor mit csináljon otthon a munkatársa. Figyelembe kell vennie, hogy a megszokott munkaidő az otthoni munkavégzés során megváltozik, kitolódik.

 

4. A pandémia magánéletre hatása

  • A karanténjellegű otthoni bezártság, a napi rutinok felborulása erősíti a magány érzését azzal is, hogy megnehezül a magánélet megszervezése, baráti, rokoni kapcsolatok ápolása. A szociális kapcsolatok hiánya egyéntől függő mértékben gyakran frusztrációhoz, unalomhoz és az elszigeteltség érzéséhez vezethet.
  • A járványveszély elmúlására várakozás, az információhiány, a gyakran egymásnak ellentmondó információk is jelentős terhelő tényezők lehetnek. Felröppennek az interneten, a közösségi médiában álhírek, amelyek tovább növelik a félelmeket. Amíg fennáll a bezártság és minél hosszabb ideig elhúzódik a karantén időtartama, ebben a bizonytalan helyzetben felerősödhet a családtagok iránti, valamint a munkahely megmaradása miatti aggódás.
  • Előfordulhatnak konfliktusok, zaklatás, bántalmazás a közvetlenül együtt élő családtagok között. Az összezártság felerősíti a frusztrációt, az indulatokat, amelyek következményei akár verbális, akár fizikai agresszió formájában is megjelenhetnek.

 

A cikk a Gyakorlati Munkajog című szakmai folyóirat 2021. májusi számában jelent meg.